Azt
hittem, ha kell, segítesz,
De te
csak a keveréshez értesz.
Te
voltál az egyetlen mentsváram,
Mi
elúszni látszik, mint becsvágyam.
Sűrű
felhőket röptettél felénk,
Szólnod
kellett volna róla, nekem.
Tudom,
sosem kéred meg a kezem,
Tudnod
kell, hogy miattad lettem félénk.
Optikai
csalódásnak nevezted,
A
szivárványt, mit szeretek.
Becsaptál
és átvertél,
De történelmet nem küldtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése